Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná
Bardoňovo HU

Községünk történelme

A település határa lakott volt már az  őskorban, amit számos régészeti lelet igazol. A legkorábbi bizonyítható település a korai bronzkorba vezethető vissza. A határban római-barbár kori leletek is előkerültek.

A legkorábbi írás 1269-ben említi a települést Barakcha néven. 1324-ben említik először Kisbaracskát. 1334-ben Jakab fia, Miklós , a Baracskay család első ismert őse , az uralkodótól hűsége és a Velence elleni hadjáratban tanúsított hősiessége fejében Bars vármegyében több községet kapott ajándékba, többek között Baracskát is.

1394-ben Baracskay János Kisbaracskát a garamszentbenedeki apátságnak adományozta. A Baracskay család még a 15. században is Baracska földesura volt.

A környékbeli településekkel együtt 1531-ben Kisbaracskát és 1553-ban Baracskát a törökök elpusztították, de a település rövid időn belül újra benépesült. 1570-1576 között 12 adófizető háztartás volt a településen. 1600-ban 39 adófizető háztartás, 1601 –ben egy major és 44 ház volt nyilvántartva. A török adószedők jegyzékében a település Baracskaként volt bejegyezve és az érsekújvári ejálethez tartozott, Bars náhijéhez és az érsekújvári lívához. Az  összeírásban fel van jegyezve Berek dűlő is ( eredetileg valszínűleg Barak). A 17. század derekán, amikor Baracskay István családja fiúágon kihalt, a település elvesztette eredeti tulajdonosát.

1681-ben királyi adományozás útján több Barsi községgel együtt Baracska is Kazy János tulajdonába került.

A 18. század folyamán megjelent az adamóczi Ambro család, bizonyos források szerint ez a család már a 17. század derekán örökölt a Baracskay, a Kelecsényi, a Simonyi és a Csúzi családoktól.

1720-ban elnéptelenedett Kisbaracska település.

1740-ben Baracska határát a helyi parasztok kezdték művelni. A község fejlődött, hasonlóan az Ambro és a Kelecsényi uradalmak is. A község határában gazdasági udvarokat  hoztak létre: Vörös major, Barak major, Cseresnyés major és Kisbese major. 1746-ban utalást találunk egy helyi malomra.

Az Ambro és a Kelecsényi család képviselői különböző megyei tisztségeket töltöttek be: Ambro Károly és Ambro Antal táblabírói ülnök, Kelecsényi János a megyei tanács tagja volt.

1828 –ban 84 ház állt a községben és 591 lakosa volt. 1851 –ben  647 lakos. Az 1871/72-es kolerajárvány megtizedelte a lakosságot. 1878-ban létrehozták a községben a postát. A 19. század végén Knapp Simon, Missák Pál és Kelecsényi Rafael voltak a falu földesurai. A településen felbukkannak  jómódú gazdák: 1883-tól Pompos Viktor, 1898-tól Hoffer Sándor és Pücsök Ferencz. Ebben az időben a határ nagy részét erdők borították, amit fokozatosan kivágtak. A községen keresztül vezetett az út Pozbáról Alsópélre, ami esős időben nehezen volt járható.

Az I. világháborúban 27 helyi lakos vesztette életét. Az I. világháború áldozatainak emlékműve egy kisebb parkban áll a községi hivatallal szemben.

1942-ben koncentrációs táborba hurcolták a Hoffer, 1944-ben a Kohn családot és még három lakost. 1944 június 2-án  a község határában nagyobb légicsata zajlott. 1945 március 25-én bombázták a községet, megsérült negyven ház és a kastély. Március 26-án 24 német tank tűz alá vette a falut. A szovjet csapatok 1945 március 27-én vonultak be a településre. A II. világháborúban 22 helyi lakos vesztette életét.

1948 szeptemberében a község nevét Bardoňovora változtatták.

A község lakosai létszámának alakulása: 1869-ben 740 lakosa volt Baracskának, 1900-ban már 995. 1921-ben ez a szám 1045-re emelkedett. 1940-ben már 1158 volt. 1970-ben 1269 –re emelkedett. Ezt követően ismét megfogyatkozott a település lakosainak száma, 1991 –ben 986 –ra csökkent, 2010 december 31-én pedig 800 lakosa volt falunknak.


 

webygroup

Slovenská verzia

4564027

Főoldal